„Puskás öcsi… Nyakra a kölni, fiatalként a pénzed lányokba ölni… Egy igazi magyar…”

2006, November 17, Péntek…

Puskás Feri elment tőlünk végleg,

Véged… De érted gyászol a nemzet,

Sajnos a szennyesbe végleg betetted a mezed…

Fiatalként az életed mi másként is élhetted,

Mint hogy faltad a nőket, leszartad minden vétkedet,

Öcsi minden nap más nővel felébredt,

De a pályán is gólzáporokkal tetézett, Feri vezér lett…

Ferit tisztelte Magyarország, most is tisztelünk,

Egy „Puskás” nevű mezt szívünkben örökké viselünk!

De elkell viselnünk azt is, hogy Isten bizony kegyetlen,

És el kell azt is viselnünk, hogy Isten sajnos veretlen…

Egész életedben labda volt a kezedben… És a fejedben?

Hogy melyik nődet hagyod majd holnap helyben!

Tisztelt egész Spanyolország, tisztelt a Reál,

A pályán Ferinek nem volt sosem olyan, hogy „megáll”

Hajtotta a másikat, és a meccs után a pálinka,

Ahogy egyre híresebb lett, egyre nőtt a lábizma.

Feri a csúcson megkapja a Puskás öcsi jelzőt,

Népszerűbbé tette minden labda, amit ő meglőtt,

A tisztelet megnőtt, és azzal együtt a hátrány is,

A vécében lett márvány is, de egyre több lett a kátrány is,

Hiányzol…

Refrén:

Isten elvette a magyar foci legendáját,

A magyar foci tartó gerendáját,

Mire legyünk most büszkék? Hisz elment Puskás Feri!!

Vége az én szememben egy legendának, és ennyi…

Szememben könnyek, előttem könyvek,

Szívem helyén kövek, nincs más csak ez a szöveg…

írta : Gyetvai Dávid